Egy kis tanakodás után - maradjunk még, vagy sem - gyorsan csomagoltunk. Reggeli után irány a Meyra bolt, visszavittem a kerekesszéket. Felvettek az autóba, majd elindultunk hazafelé.

Visszafelé csak a korábban lekésett, vagy az odaútkor a másik oldalon levő érdekességeket fotóztam. A lelkesedésem a meleg növekedésével fogyott. Beleautóztunk az igazi kánikulába, mely Csehországtól csak fokozódott.

Most előjöttek emlékmorzsák. Rácsodálkoztak a meggyes sütire az ott levők, mert a meggy náluk még leszedésre várt. Ettem frissen szedett fekete ribizlit, és a piros is a bokrokon volt még.
Társunk GPS-e ízes erdélyi tájszólással utasítgatta a sofőrt, még a lanovkában is hátrarcot javasolt - sokat derültünk rajta.
Jártam egy házban, ahol a bejárat után 1,5 emeletet mentünk felfelé, és a lakás egyik ablakának alsó pereme kicsit a föld színe felett volt, de egy másik, pár méterre attól már normál magasságban.
Úgy fogadtak Stefanoék, mintha régi jó barát lennék, pedig korábban sose találkoztunk.
Apróságok, melyek színesítették az ottlétet, de mindenek előtt a nyugodt kényelmes tempó, a barátságos, segítőkész emberek tették felejthetetetlenné.
Köszönöm Karcsinak a meghívást, és azt is, hogy figyelmesen gondoskodott arról, hogy lehetőleg mindannyian szép emlékekkel térhessünk haza.

(Kattints a képre.)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés