Mi lenne, ha maradnánk még egy napot? Egy tényleg pihenőset. Így vetődött fel a kérdés, és gyakorlatilag azonnal el is döntöttük, maradunk.

Reggeli után visszavittük a Meyra boltba a kölcsön kerekesszéket, és kértünk helyette egy elektromosat - két perc gyakorlás után azt gondoltam, hogy egyszerű a kezelése. Később kiderült, hogy a hátsó kerék irányítású elekrtomos kerekesszékkel a tolatás a rutin teljes hiányában felér egy szerencsejátékkal - vagy eltalálom a helyes irányt és sebességet, vagy nem. A helyes találati arány a gyakorlatban közelített a lottó ötös esélyéhez.

Végre nem kellett tekernem, és másokat fárasztanom. "Száguldottam" a Kolonadaba, a frissítő kávéért. A ráérős iszogatás közben befutottak Stefanoék, akiktől előző nap már elköszöntünk. Szó szó követett - Karcsi tolmácsolásában - és a jövő év került szóba. Blanka elmondta, hogy van egy kilátó nem is túl messze, ahonnan három ország - Cseh, Lengyel és Német - hegyeit lehet megnézni, és el fog minket oda vinni. Mikor kiderült, hogy nincs aznapra semmiféle program tervezve, akkor jött az ötlet, hogy miért várjunk még egy évet, menjünk aznap. És így is lett.

Blanka vezetett, és mesélt. Stefano sajnos nem tudott velünk tartani a kezelések miatt. "Jó napot"-tal köszönt a torony tulajdonosa, aki járt már Magyarországon. A kilátó tetejére 70 lépcső vezet fel - kb. 4 emelet egy panelban -, így a tulajjal alkudozni kezdett Blanka, hogy nem fizetünk előre, csak majd azok, akik fel is tudnak kapaszkodni. Végül mindenki feljutott, de senki sem fizetett, mivel Karcsi elvállalta egy ismertető anyag lefordítását. A lépcsőpihenőkben levő ablakoknál sűrűn megálltam bámészkodni, így ha lassan is, de felküzdöttem magam. Lefele sem volt könnyebb, vagy gyorsabb.

Micsoda maffiózóknak gondolhatnak minket, derült Blanka: olasz rendszámú autót vezet egy cseh nő és négy magyart szállít. A környék jó ismerőjeként felhívta a figyelmünket sok érdekességre, például a régi házak külső faburkolatának magassága a télen szokásos hó magasságához igazodik - ez bőven egy méter feletti érték.

Szép út volt, Szent Péter csodálatos bárányfelhőket varázsolt az égre, a nap ragyogott.

Este ismét Pavel gitárjátékában gyönyörködtünk, és ismét elköszöntünk, de valamiért az ottmaradók már nem vették ezt komolyan. (Kattints a képre.)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés