Védett vízimadaraink egyike a vízityúk. Elsősorban nádas, vagy gyékényes közelében számíthatunk megjelenésére. Első ránézésre azt hisszük, hogy szárcsát láttunk, de valami egy kicsit furcsa volt. Második ránézés viszont ritkán lehetséges, mert eléggé félénk madár a vízityúk és hamar eltűnik a növények között, vagy a víz alatt. Ha egy feketének tűnő (felül sötétbarna, alul fekete) madarat látunk közel a nádhoz, melynek homloka és csőre piros, (csak zárójelben merem ide írni, hogy a csőre hegye sárga, hiszen távcső nélkül ezt nem lehet észrevenni) oldalán pedig apró fehér foltokból álló sáv van, akkor egy felnőtt madárhoz volt szerencsénk.

Idén ugyanazon a napon találkoztunk felnőtt, fiatal (idei) madárral és pelyhes csibével is. Évente rendesen kétszer költenek: május végétől és júliusban is. Fészekaljanként 7-10 tojást rak a tojó. Kb. 3 hét a kotlási idő, majd egymás után kikelnek a fekete, piros csőrű pelyhes fiókák. A vízityúk papa minden teendőből kiveszi a részét,  a tojóval közösen  fészket épít, felváltva kotlanak, etetik a pár napos fiókákat, majd vezetik és tanítják őket. A második fészekalja fiókáit a már serdülő, szürkésbarna tollruhájú testvérek is vezetgetik, ahogy egy jól működő családban is vigyáz az idősebb testvér a kisebbekre. Táplálékuk vízi rovarokból és lárváikból, férgekből, csigákból, kagylókból, magvakból és friss növényi részekből áll.

Költöző madár, bár be nem fagyó vizek mellett áttelelhet. Októberben vonul el, érkezésére április első felétől számíthatunk.

(Képek "A Dunánál" képtárban)

(2004. szeptember)