A leggyakoribb récefaj egész Közép-Európában a tőkés réce. Vonuló madár, február-március környékén érkezik hozzánk, és szeptember-október hónapokban repül el, bár enyhe teleken és a be nem fagyó vizeken gyakran lehet találkozni áttelelő madarakkal.

Élőhelye náddal, gyékénnyel vagy sással szegélyezett sekély vizek, de a szárazföldön is fészkelhet, mivel rendkívüli alkalmazkodóképességgel bír.

Párba állásuk csak a költési időre szól. A zöld fejű gácsérok szertartásosan udvarolnak, a tojók pedig választanak a legények közül. A tojásrakás akár március elején elkezdődhet, áprilisban jellemző, de lehet később is. A növényi részekből közösen épített fészket a tojó pihetollaival béleli ki, majd naponta rak egy tojást és végül, mikor már teljes a fészekalja a 9-13 tojással, kotlani kezd. A kotlás 22-28 napig tart. A fiókák fészekhagyók, szinte amint kibújnak a tojásból, már tudnak úszni, víz alá bukni, és élelmet keresni. Eleinte természetesen anyjuk vezetésével ismerkednek a külvilággal. Két hónaposan képesek repülni.

Mindenevő, de elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyaszt, így magokat, a vízben vagy a parton talált növényi részeket. A Duna-parti eperfák gyümölcsét például nagyon szertik. Aratás után a szántóföldeken gyűjtöget, és elfogadja az emberektől is a kenyeret. Rovarok, rákok, békák, csigák, apró halak, férgek szerepelnek még az étlapon.

Ez a madár bízik annyira az emberekben, hogy akár néhány méternyire meg lehet közelíteni, illetve vízbe dobált élelemmel partközelbe lehet csalogatni őket.

(Képek "A Dunánál" képtárban)

(2004. március)