Bankháza - regatta 2013.03.09.
2013.03.11. 15:59
Meghívást kaptam a Kiskunlacházához közeli apasztó csatornán megrendezett regatta versenyre - természetesen fotózni mentem. Szerintem kell egy kis mazohizmus, és nagy adag lelkesedés, hogy valaki egy ködös, borongós reggelen egyáltalán kibújjon az ágyból, nem is beszélve a várható megpróbáltatásokról - nem elsősorban magamra értettem ezt a szubjektív közbevetést. A rossz az volt, hogy bár erölködött a nap, de nem sikerült kisütni. A jó az volt, hogy legalább esőt nem kaptunk, a hőmérséklet kellemes volt annak, aki jól felöltözött, a szél sem fújt.
A versenyről:
Teljesen laikus vagyok, ezért a következőket nem kell teljesne komolyan venni.
A többféle vízi járgányban egy közös pont volt, mindegyiket emberi erővel - evező közvetítésével - tartották mozgásban. Az eredeti táv 21 km-es volt, ám a terv azért terv, hogy lehessen módosítani. Kicsit kurtítottak a távon - némelyik arcot elnézve nem eleget. Ahogy némelyik versenyzőnek, nekem is ez volt az első ilyen élményem.
Az érkezésnél kisebb gond akadt - egy előzésnél nagy adag sarat kapott az egyik versenyző a kocsijára, és a nyakába is. A "bűnös" bemelegítés gyanánt lemoshatta a tereptarkává varázsolt járgányt.
A szervezők forró teával fogadták az érkezőket, majd lehetett folyamatosan benevezni. Mikor már elég sokan tömörültek egy helyen egy kis eligazítást is kapott a társaság. Számhúzással döntötték el az indulás sorrendjét.
11-kor - amikor a verenybíró mondta, hogy 11 óra van - végre elstartolt az első hajó, majd percenként követte a többi is - közel 50 egység, több, mint száz versenyzője vágott neki a távnak. A csatornára épített szivattyúteleptől stratoltak a versenyzők.
Egy rövid szakaszon autóval követtem a csatornát, de mivel csónak funkció nincs beépítve hamar feladtam, választva az aszfaltos kerülőutat. Az elsőnek startoló hajót nem is láttam többé. A fordító helyen két hölgy várakozott a parton - jelezve az edzett, és kevésbé fitt versenyzőknek egyaránt, hogy a fele távhoz értek -, és megkérdezték az egység sorszámát. Az egyik hajó legénysége azon morfondírozott, hogy a visszautat inkább gyalog tegyék-e meg, de végül győzött a józan ész - nem volt alkalmas a part a kiszállásra, valamint a járgányt is cipelni kellett volna -, és csökkenő lelkesedéss visszaeveztek.
A célba érés után már "csak" magukat és hajójukat kellett partra, azután autóhoz juttatniuk, majd irány a jól megérdemelt pihenés.
A közelben levő Bankházán már érkezéskor láttuk a füstjeleket, ami azt jelezte, hogy készül az ebéd, mint kiderült hatalmas bográcsban babgulyás főtt.
Miután elhelyezkedtünk a padokon a díjátadó következett. Az érmeket és a puszikat Kőbán Rita adta át. Szinte minden induló - köszönhetően a sok kategóriának - sikerélménnyel zárhatta a versenyt. Az éhes társaság úgy négy óra tájban még sorbaállt az ebédért, majd elkezdődött a falatozás. (Az élelmesebbek addigra már be is fejezték.)
Az ebédet követő táncos bulin biztosan jó hangulatban töltötték a versenyzők a nap hátra levő részét.
Őszintén szólva én már órákkal korábban elfáradtam, így amint tehettem leléptem.
Köszönöm Kovács Antalnak - az esemény főszervezőjének - a meghívást, és a szíves vendéglátást. Egy nyitott, kedves emberek alkotta társaságba kerültem, ahol egyetlen percig sem éreztem, hogy kívülállóként tekintenének rám.
|