2006 október 27-én fogadott lányom, Edit elvitt egy kis csónakázásra. Amíg ő az evezőt forgatta, (mivel szokásához híven nem rakott be még egy lapátot) én nyugodtam nézelődhettem... Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
Előző nap a kikötőből (piros pipával jelölt terület) néztem szét. A csónakút két sziget közé vezet, a kékkel jelölt vonalon haladtunk.
A kikötő alunézetből
Pihenő csónakok a kikötő mellet, mivel (szerencsémre) éppen horgászati tilalom van.
Az Angyali-sziget látványa
És ugyanaz kicsit közelebb hozva
A két sziget közötti, a helyiek által lagúnának hívott rész bejáratát nem könnyű észrevenni. Benn a víz sekély és nyugodt.
Egy vízbe süllyedt falevél, és a nyári hínár maradéka tisztán látható.
Egy kicsit arréb a víziösvény elkanyarodik.
Én elöl ülök, ilyen is a kilátás a csónakból.
A kanyar után kissé kiszélesedik a víztükör. Balra van az Angyali-sziget.
A másik oldalon a Vesszős-sziget van - a térkép szerint Vesszőzátony.
Időnként egy kis civakodásra is sor került. Ez a madár hangos szárnycsapokásokkal éppen menekülőre fogta. Ilyenkor szaladnak néhány lépést a vízen, majd továbbúsznak.
A tisztességes távolságot megtartva a madarak átúsztak a másik oldalra,
majd a fák alatti jótékony sötétet kihasználva eltűntek.
Ime a sok stég közül egy.
És egy másik, talán már a télre készülődnek, mivel a csónakot partra tették.
Innen még messze van a kijárat, de a víz olyan sekély volt, hogy vissza kellett fordulnunk.
A szemből sütő nap csillogása a vízen szemkápráztató volt.
Visszaértünk a szárcsákhoz. Ezt a példányt egy kis napozásban zavarhattuk meg.
Amikor megelégelte közelségünket, komótosan beúszott a nádasba. Nagyobb nyüzsgést is türelmesen elviselnek, most csak egyetlen csónak, a mienk járta a vizet.
Találkoztunk az őszi melegben szerelmes hangulatba került szitakötőkkel,
és a mifelénk elmaradhatatlan tőkés récékkel. Ez volt az idei ősz egyik utolsó meleg, verőfényes napja, mely ilyen szép látnivalókkal ajándékozott meg minket.
|