Titokzatos hegyeink, alattomos vizeink
2013.04.30. 14:43
címmel a kiskunlacházi hagyományörzők egy terepjárós kirándulást szerveztek április 27-én.
Én egy egyszerű bevándorló vagyok, a mindössze 13 év alatt vizet sokat láttam már a környéken, de hegyeket bizony nem. Meghívottként érdeklődéssel vártam, hogy merre is vannak a titokzatos hegyek?
A társaság kilenc órákor találkozott, majd egy kis eligazítás után autókba, ketten pedig kerékpárra pattantunk. Ez kicsit túlzás volt, mivel a kiszemelt veterán szovjet terepjáróra ha nem is nem túl elegánsan, de végül sikerült egyedül felkapaszkodnom. (Az út során néhányszor leszálltam én is, de a felkapaszkodást nem tudtam önerőből megismételni.) Az élmény megérte az erőfeszítést, hiszen a nyitott járgányból mindenfelé szabadon tudtam fotózni. Kivétel talán az előre volt, mert a szélvédő az évtizedek alatt kissé elhomályosult.
Kevés híján lemaradtam a hegyek látványáról - ahogy haladtunk északi irányban Lacházán, a választott utca volt a hegygerinc, mivel kétoldalra a telkek enyhén lejtettek. A fotókon nem nagyon látható mindez, de tényleg így van. Az első megállónál az autón maradtam, azt hiszem az volt a második hegy, amit Úrhegynek kereszteltek el valamikor.
Az utunk ezután kezdett kicsit szürreálissá válni. A csupasz földek között haladva erős oldalszél kapta fel az autók mögött felkavart port, és közel vízszintesen be is borította vele a tájat, és persze minket is. A várható erős napsugárzás ellen magamra kent napvédő kiváló porcsapdának bizonyult.
Megálltunk több helyen: vizek, tanyák, sorsára hagyott kúria, szállóvá alakított kastély - rengeteg szúnyoggal - szerepelt a célok között. remélem útitársaim majd a képek mellé bejegyzik a helyek neveit is, mivel az előadásokról rendszeresen lógtam fotózás ürügyén.
Elrobogtunk omladozó TSZ épületek, szebb napokat látott vasúti váróterem, romos hazák mellett - amikor lehetett kattintottam párat. Bankházán már várt minket a bográcsban főtt babgulyás, majd sütit is kaptunk. Itt a mindent elviselő terepjáró tulajdonosa elköszönt tőlünk. Ebéd után újabb előadás következett, majd a társaság java újabb úticél felé indult. A befogadó autóban addig beszélgettünk, hogy menjünk-e a többiekkel, amíg magunkra maradtunk, így végül hazafelé vettük az útirányt.
A fotók jelentős része az álló, vagy mozgó terepjárón ülve készült.
|