Hazánk egyetlen őshonos teknősfaja az álló, vagy lassú folyású vizeket kedveli. A Duna-ág kis szigetei, illetve az azokat övező sekély vizű nádasok megfelelő élőhelyet biztosítanak számukra. Ha szép napos időben halkan közelítjük meg az ilyen helyeket, gyakran láthatunk a hüllőkre jellemző módon napozó teknőst. Nem egyszerű feladat észrevenni, mivel sötét páncélját sárgás pettyek tarkítják, melyek úgy álcázzák a mozdulatlan (márpedig szinte mindig az) teknőst a békalencsés vízen, hogy gyakorlatilag láthatatlanná válik. Ha hirtelen mozdulatot teszünk, vagy máshonnan észlel veszélyt, meglepően fürgén eltűnik a víz alatt. Lábujjai között úszóhártya feszül, ez biztosítja könnyed mozgását a vízben.

Téli álmot alszanak, majd tavasszal náluk is párzási időszak következik. A tojások lerakásához alkalmas helyet kereső időnként átúsznak a szárazföldre is, így tavasszal a Duna-parthoz közel is találkozhatunk velük. A kis teknősök miniatűr másaik a 20-25 cm átmérőjű felnőtteknek.

Védett állat! Az aranyos kis teknőst ne vigyük haza, mivel nem terráriumba való díszállat.