A MEOSZ-ról

Az elnök úr először röviden vázolta a MEOSz történetét, ami 1981-ben, 17 mozgássérülteket tömörítő egyesület összefogása révén alakult meg. Jelenleg 125 megyei egyesület, és 850 csoport működik az or­szágban, a taglétszám közel 210 ezer fő. A tagegyesületek teljes jogi és gazdasági önállósággal rendel­keznek, mintegy hatezer önkéntes végzi a munkát bennük. A pénzforrások mindössze 8%-a (210-ben 132 millió Ft) állami támogatás – a támogatás mértéke független a létszámtól. A tagegyesületek közgyűlései döntenek a fontos, közös kérdésekben, majd a küldöttközgyűlésekben képviselik helyi érdekeiket, végül a küldöttközgyűlés határozza meg a konkrét éves tennivalókat. A MEOSz elnökségének kell végrehajtani, végrehajtatni az elfogadott feladatokat, ugyanakkor a tagegyesületek életébe nincs beleszólási joguk.

Szervezeti kérdések

A megjelentek által felvetett gondok egy részében nem illetékes a MEOSz, ilyen például az a tény, hogy több helyi egyesület, illetve csoport tagösszetétele nagy mértékben eltolódott: a súlyosan mozgássérült tagok szinte eltűntek, míg az idősebb, koruk miatt mozgásukban kissé gátolt emberek létszáma megnőtt. Ez annak is köszönhető, hogy mindenki tag lehet, aki a háziorvosnál megkapja a 7 pontos igazolást. Elő­fordult már, hogy a közös programokban nem tudtak részt venni például kerekes-székes sorstársak, mert nem volt számukra akadálymentes a helyszín, vagy a közlekedési eszköz. Ezekben az esetekben sajnos nincs hová fordulniuk az érintetteknek, mert a tagegyesületek belügyeibe nem avatkozhat be a MEOSz. A demokratikus rendszer velejárója, hogy a többség akarata érvényesül, így a kisebbségbe szoruló súlyo­sabban sérültek alulról sem tudnak jobbítani a helyzetükön. Erre a patthelyzetre felhívták az érintettek a vezetőség figyelmét.

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács

Más jellegű problémák felvetése során kiderült, hogy egyformán látjuk azokat, de a megoldásukhoz kor­mányzati szintű akarat is kellene. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács (FOT) hivatott közvetíteni a kor­mány és az érintett csoportok között. Határozathozatalra jogosult a tanács, melynek tagjai civil oldalról x+1 fővel, kormányzati oldalról x fővel vesznek részt a közös munkában. Ez szépen hangzik, de a kor­mány a határozatokat indoklás nélkül is elutasíthatta 2009-ig, így a tanács szerepe a figyelem felkeltésére korlátozódott, határozataiknak súlya nem volt. Jelenleg maga a Tanács nem funkcionál, mivel a miniszté­riumok átalakítása miatt az FOT összetételét is át kell alakítani, de a törvénykezés ezen a téren még nem követte a változásokat. (bővebben a FOT feladatairól: http://www.eum.hu/archivum/szcsm-1998-2002/orszagos-fogyatekosugyi-080630-6 )

Akadálymentesítés

Az épített környezet, a közlekedés akadálymentesítését törvény szabályozza. Az új és a felújított középü­leteknek akadálymentesnek kellene lenniük. Egy törvény sajnos annyit ér, amennyit betartanak belőle, és itt többen is hibázhatnak: kezdve a tervezővel, az építési engedélyt kiadó hatóságon keresztül a kivitele­zőig - mindenkinek tudnia kellene róla. Az élet azonban nem ezt igazolja vissza, a MEOSz ennek kapcsán több próbapert is indított, azokat megnyerve kötelezték az alpereseket az akadálymentesítés végrehajtá­sára. Hegedűs úr hangsúlyozta, hogy a hiányosságok feltárásában a MEOSz számít az érintettek aktivitá­sára, hiszen mindenről Ők sem tudhatnak, így intézkedni sem áll módjukban.

Munkavégzés

A MEOSz azt szorgalmazza, hogy a mostani támogatás rendszert reformálják meg, ne a munkáltatók szervezeti besorolása legyen a tmogatás alapja, hanem feladatorientáltan finanszírozza az állam a foglal­koztatás megvalósítóit. Fontosnak látják védett piacok létrehozását, hogy a termékek eladhatóak legye­nek. Szükség van olyan oktatásra, mely eredményeképpen a sérült ember visszavezethető legyen a mun­kaerőpiacra. Csak azokat foglalkoztassák a védett munkahelyeken, akik állapotuk miatt nem tudnák meg­állni a helyüket az épek között. Jelenleg a munkaviszonyban álló sérültek többsége célszervezetben dol­gozik. A jelenlegi rendszer számos visszaélésre adott lehetőséget, és gyakran a munkát vállaló sérültek jártak pórul. Olyan esetről is hallottam, hogy egy „célszervezet”-ben a dolgozóknál nem vették figye­lembe fizikai állapotot, a súlyosan mozgássérültet elbocsátották, mert nem tudta teljesíteni a normát. Pozitív példaként megemlítették, hogy a MEOSz oktatási intézményében végzett sérültek mintegy 20%-a helyezkedett el, ami a munkaügyi központok 7%-os (megváltozott munkaképességű emberek elhelyezke­désének aránya) eredményéhez mérve jobb hatásfokot mutat.

Támogatások

A sérültek, különösen a mozgássérültek közlekedési nehézségein több intézkedés is próbál enyhíteni, de sajnos nem jól. Egyrészt a jogosultság elbírálásának lehetősége a háziorvos kezében van, amikor feltehe­tően szakorvosi leletek alapján kiállítja az ominózus 7 pontos papírt. Ennek birtokában lehet kérni például parkolási engedélyt, illetve közlekedési támogatást. Utóbbit csak akkor, ha a kérvényező szociálisan is rászorultnak minősül. A 7 pontos papír megszerzése nagyon könnyű, ezért lehetséges az, hogy rengeteg parkolási engedély van forgalomban, sokszor nem rászorulóknak kiadva. Kis számban ugyan, de vissza­élések is előfordulnak – nagyi odaadja unokájának az engedélyt. A MEOSz azt szorgalmazza, hogy ke­rüljön át a jogosultság megítélése a Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézethez, valamint azt is, hogy a közlekedési támogatásnál a szociális rászorultságot mellőzzék, és például a gépkocsit hasz­náló (mert mással nem tud közlekedni) mozgássérültek támogatását növeljék. (A nem dolgozó, vagy ta­nuló sérült ember jelenleg hétezer forint támogatást kaphat évente, amennyiben szociálisan is rászoruló­nak minősül, azaz az egy főre jutó havi jövedelem a családban nem haladja meg a minimális öregségi nyugdíj másfélszeresét.)

Összegzés

Az átbeszélések után szinte mindenki egyetértett abban, hogy kommunikációs gondok miatt nem ismertük kellően a MEOSz tevékenységét. Az, hogy mit akartak elérni, és ezekből mit nem vett figyelembe a kor­mányzat, nem derült ki a kívülálló számára. A sikerekről ugyan beszámoltak, ám gyakran ezek is „csak” annyit jelentettek, hogy részeredményeket tudtak elérni. Bár az idő rövid volt, de módunkban állt bepil­lantani a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének munkájába, ahol sokrétű, konkrét tevé­kenységgel igyekeznek a sérültek életét megkönnyíteni, hasznossá, élhetővé tenni.

Bevallom én is számos kérdéssel érkeztem a találkozóra, de nem kellett feltennem őket, mivel a beszá­molóból választ kaptam rájuk. Nem könnyű a helyzetünk, nem is várható látványos javulás, de meg­nyugtató, hogy a MEOSz vezetői éppúgy látják a gondokat, mint azok, akiket képviselnek, és minden erejüket, tudásukat latba vetve a jobbításért dolgoznak.

Eszmecsere a mozgássérültek helyzetéről - Igal 2010. szept. 27-30.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés