2005-ben sokáig maradt a tél. A tavasz meg-megtorpanva néha visszafordulva, kissé elkésve ugyan, de végre megérkezett. Március közepére kinyíltak a hóvirágok s lassan követik a többiek is őket.

Erdei növény az illatos ibolya, amit látásból biztosan mindenki ismer. Minden porcikájának – gyökér, levél, virág – gyógyhatása van. A gyökér meghűléskor nyálkaoldóként és köhögéscsillapítóként használható. A népi gyógyászatban levelét és virágját nyugtatóként és vérnyomás-kiegyenlítőként használták. Nem önállóan, hanem teakeverékekben célszerű használni, mivel így egymás hatását az alkotórészek fokozzák és kiegészítik.

Kora tavasztól nyár végéig virágzik az ibolyafélék családjához tartozó háromszínű árvácska. Virágja vagy kék színű, vagy a két felső sötétlila, esetleg rózsaszínű szirmok mellett az alsókban sárga és fehér szín is megjelenik. Virágos hajtása gyulladásgátló, köptető és izzasztó hatású. Torokgyulladáskor gargalizáló szerként, légúti betegségeknél teaként, belsőleg ajánlják. Ekcéma esetében pedig lemosószerként használható, mivel javítja a bőr keringését.

Fontos tudni, hogy semmilyen gyógynövény nem alkalmazható korlátlan mennyiségben, vagy korlátlan ideig, mivel nagy mennyiségben a „szelíd” füveknek is lehet mellékhatásuk. Az adagolást és a használat módját érdemes gyógyszerésztől, vagy gyógynövény-terapeutától megkérdezni. Egy-egy problémacsoport kezelésére a gyógynövény-kombinációk használata azért is praktikus, mert így az esetleges mellékhatások mértéke kisebb, mint egyetlen növény használata esetében. (Általában egy teáskanálnyi szárított gyógynövénykeverék kell 2,5 dl teához. A gyógyszertárban vásárolt teák zacskóján szerepel az adagolás is.)