Abilimpia = képességek olimpiája – ezzel a kifejezéssel személy szerint én csak az idén találkoztam, bár a nemzetközi rendezvénynek már hagyományai vannak. Miről is van szó: mozgássérült emberek mérik össze képességeiket különböző versenyszámokban. Nem a verseny a lényeg, bár jó dolog díjat, elismerést kapni, hanem, hogy megmutathatjuk, mi is képesek vagyunk magas színvonalon alkotni, dolgozni.
Ebből a bevezetőből az is kiderül, hogy én is mozgássérült vagyok – 1959-ben az utolsó gyermekbénulás járvány engem is elkapott, bár sorstársaimhoz képest elég szelíden. Ez azt jelenti, hogy tudok járni, sőt mankót is csak alkalmanként – nehéz terepen, vagy ha fáradt vagyok – használok.
Az idei rendezvény az eddigi nyár legforróbb napjaira - július 18-20. - esett, ezért sokan visszamondták a részvételi szándékukat. Aki eljött, az becsülettel helyt állt. A lakitelki Népfőiskola területén az ünnepélyes megnyitóval - melyen Lezsák Sándor is mondott beszédet – vette kezdetét a nemes versengés. A részt vevők tudásuk legjavát nyújtották, volt aki fizikai lehetőségeinek határát súrolva dolgozott. Jó hangulatban teltek az órák, régi ismerősök évődtek egymással, új kapcsolatok alakultak ki.
Ezúton köszönöm meg a rendezők, és a helyi dolgozók áldozatos munkáját.
Az itt készült felvételeimet a kis képre kattintva nézhetitek meg:

Abilimpia 2007

Ízelítőül két felvétel: