Erdő szélén, árokparton, nedves, árnyas helyeken jól érzi magát ez a sokoldalú gyógynövény. Aki egyszer megfogta, nem felejti el azt a csípő, égető érzést, melyet kiváltott. Elsősorban a leveleken találhatók azok a mirigyszőrök, melyek vége ilyenkor letörik, és a bennük levő anyagok a bőrbe jutva ingerlik azt, az ott levő hajszálerek kitágulnak (kipirosodik a bőr), a helyi keringés megélénkül. Ha teaként fogyasztjuk, akkor hatása általánosabb, fokozza az anyagcserét, vízhajtó hatású, kioldja a lerakódásokat az izületekből, ezáltal a fájdalmakat enyhíti, szabályozza a vérnyomást. Vitaminokban (A, B, C, K, U) és ásványi sókban gazdag növény, ezáltal is erősít, növeli a szervezet ellenálló képességét. Gyulladásgátló, fertőtlenítő és hámosító hatása is van. Gyökérkivonata a hajhagymákra kifejtett jótékony hatása miatt korpásodás elleni samponok gyakori alkotórésze.

Kúraszerűen célszerű alkalmazni általános méregtelenítésre, a közérzet javítására akár önállóan, akár teakeverékekben. Nem szükséges a vadon termő csalánt gyűjteni és szárítgatni, mert gyógyszertárban is kapható. Szív-, illetve veseelégtelenség által kiváltott ödéma esetében az orvos által felírt gyógyszereket, nem helyettesíthetjük csalánteával! Általában érvényes, hogy a gyógyfüvek szelíden, lassan fejtik ki hatásaikat, de aki nem ért hozzá, az inkább kérdezzen meg szakembert: fitoterápeutát, orvost, vagy gyógyszerészt.